Emlékezős..

... avagy: Lehet egy emlékkel több?
Mint azt időről-időre szinte kényszeresen előhozom életem első szakaszát (értsd születés-nyolc általános kijárása) Tatán töltöttem. Azt csak háttérinformációként mondom el szintén viszonylag rendszeresen, hogy egyébként Kispesten a Jáhn Ferenc utcában születtem, mikor ott még volt szülészet valamint, hogy anyai ágon Kispesthez már jópár évtizede kötődik családom, olyannyira, hogy még mindig a kerületben élnek. Kisebb családom Tatára kerülésének oka a 25. Harckocsi Dandár (vagy MH 25. Klapka György Lövészdandár). Innentől az olvasó fantáziájára bízom ki mire jut.
Ha a folytatást a téyleges emlékeimnél kezdjük akkor a Bacsó Béla úti óvoda következik ami manapság Juniorka Alapítványi Óvoda (elég lol ez a név..) majd a Jázmin utcai Általános Iskola 1-4. osztályig utána meg a Vaszary János ált.isk. nyolcadikig. No.. önéletrajzom korai szakaszát azt hiszem ezzel részletesen áttanulmányoztuk.
Hogy egy másik tulajdonságommal is előhozakodjak... mint ezen blogban is látszik, a közlekedés témakör jelentős mértékben képes néha meghatázozni életemet társulva az utazgatásokkal. Ezen hobbim (mániám?) kialakulását és mikéntjeit sokszor-sokan kérdezték tőlem. Habár egy többtényezős dologról van szó és mindegyikre nem is szeretnék kitérni kicsit mazsolázgatnék :)
Azt talán nyugodtan leszögezhetem, hogy ezen érdeklődésem nem biztos, hogy már nagyonkiskorom óta velem él. Tatai lakosként a rendszeres tömegközlekedésem már ovis korom óta a reggeli és délutáni buszozásban merült ki mivel az óvoda és később a Jázmin is a város túlfelén volt. Mindez a jelenlegi menetrendet nézve 7 perc buszozás + séta és vissza. Még mielőtt egy pesti olvasó itt erőteljes mosolyban tör ki fontosnak tartom leírni, hogy Tata egy 25ezres nyugis város, teljesen más léptékekben kéretik gondolkodni.
Később mikor már a Vaszaryba jártam a reggeli és délutáni buszozás odaúton 3 perc visszaúton 3 vagy 4 attól függően, hogy a Május 1 úton vagy a Kossuth téren szálltam le. Csak később, egy új osztálytárs érkezésével kezdődtek az igazán nagy buszozások. Ő ugyanis a város szélén lakott ahova a ritkán járó 2-es busszal lehetett eljutni. Erre megvolt a módszere, amit itt lentebb térképesen ábrázolok is:A zöld vonal a bejárt út, egykét irány nyíllal megsegítve. A piros pont a kiindulási buszmegálló. Iskola után ott lehetett megvárni az 5-ös buszt, amivel szépen el lehetett menni a Vértesszőlősi úton a város határáig majd a kertesházas övezetben vissza a Baji útig ott az Olimpiai edzőtábor mentén vissza a főútra majd visszaérkezni a piros ponthoz csak a másik irányba tartva.. aztán egészen a Fellner Jakab utcai végállomásig utazni (kék pont). Az 5-ös amúgy körjárat Fellnertől-Fellnerig. Itt az ötös busz táblát cserélt és átváltozott 2-essé (manapság úgy mondanám, hogy átszerelt..) és egykét perc múlva folytatta útját. Az ilyan buszozásokhoz társultam... hangulatos dolog volt ugyanis mindig akadt pár osztálytárs is akik ezzel a busszal tartottak haza. Ha a teljes úton végig maradtam akkor a sárga pontnál kellett leszállnom és rövidke sétával a Kosztolányin már otthon is voltam. 26 perc buszozás + várakozások + iskola után hangulatban osztálytársak + Ikarus 260. Mert akkor még nem volt ekkora Credo uralom Tatán.. sőt. A Credo buszok iránti mélyen bennem rejlő ellenszenvem pont Tatához kötődik. Ugyanis vacak egy dolog volt a 9,5-ös Credoval utazni reggeli csúcsban az Ikarus után.. márpedig Tata elsők közt birtokolt a kis szörnyekből. Persze azóta a 12 méteres kivitelben volt már Tatán kellemes csalódásom, de a régi hangulat.. Na...