Kert mustra - tavasz

Végre megjött a tavasz.. majd rá egy hétre a nyár. A természet mindenesetre igen hamar elkezdte utolérni a márciusi és húsvéti havazások okozta késedelmét. Eddig nem is lenne nagy szám az ügy (persze az, mert három hét alatt 30 fokot ugrott a hőmérséklet), azonban annyi a csavar, hogy most a saját kertünk növényei következnek. Kezdetnek a gyorsan növekedésnek indult szőlő. Kicsit talán késve lett metszve, de az igen jelentős fiatalítás ellenére is szép új hajtásokat hozott.

Rögtön kis csúsztatáson értem magam, hiszen ez a rengetek fehér virág a szomszéd almafáján nőtt. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban örökítettem meg őket tegnap, hiszen mára már a mi kertünkben, a földön 'díszelegnek' a fehér szirmok.

 

A hátsó, és részben az oldalsó kerítés mentén, valamint a szőlő alatt elvétve és még a veteményben (hónapos retek, többek közt) is növekszik néhány tő málna. Ez az a rész ahol most az imént emlegetett fehér szirmok lepték el a földet. Illetve a veteményt.. ami egy külön aprócska történet, hiszen természetesen veteményezni se veteményeztem még soha se. Úgyhogy vettünk pár 40-60 forintos kis papírzacskós vetőmagot, amit viszonylag rendezetten, bár egészen találomra sikerült elültetnem. Mivel pár dolog elkezdett kinőni a földből, talán van remény. Egyébként még pár nap és virágzik a málna. Nagyon remélem, ugyanis imádjuk, egyébként pedig iszonyatosan drágán árulják, egészen pici adagokban..

 

Az első izé, majd lesz valami. A másodikra a szomszédok azt mondták, hogy téltemető neki a neve. Nem is szeretném őket meghazudtolni, de a gugli azon a néven sárga vackokat dobott ki, szóval mégis..

 Tulipántok. (Poór Péter - Piros tulipán.. táncdalfesztivál '68) Sajnos elég hamar elvirágzik minden a hirtelen jött melegben. Egyébként szépek. A háttérben lévő nárciszok talán egész Velencén utolsónak nyíltak ki..

 

Két dolog amit még én is megismerek.. illetve egy, a primula. Szerencsére egészen igénytelen dolgoknak tűnik, hiszen az egész téli fagyoskodás után is szépen magára lelt. A felső pedig elvileg fürtös gyöngyike, amit a képet a google képkeresőbe behúzva tudtam csak meg.. szeretem, szép. Még a most feltúrt Ferenciek terén és a Gellért-hegyen láttam belőle sokat régebben. Elsőre azt hittük csak, hogy valami fűféle, hiszen zöld levelei egész télen kint vacogtak, de szerencsére nem :) Persze ahova fűmagot szórtunk, ott kifejezetten örülnék ha fű nőne és nem mindenféle gaz..

Ennyi :)

Ez az a nap..

A Beatles csak azért, mert ma 50 éve jelent meg a Love me do címzetű egészen kis bugyuta dalocska, ami elindította a máig tartó világhír felé a négy gombafejet.

Egyébként pedig ezt a napot vártuk már hónapok óta. Nem tudtuk pontosan, hogy mikor is lesz ez a nap, fix dátumot talán tegnapig nem is sejtettünk neki, de vártuk. Nagyon..

Ennyi :)

Tipikus: Műhely

Hétvégén a troli nyílt nap hozta meg az ihletem. A kezdő képem már régi, Istvántelken a gőzös műhely rejtekén készült. Több évtized lelakottsága és egy letűnt világ köszön vissza. Megfakult cicis nénik és Hatodik Lenin. A személyi kultusz és elnyomás képe az idő múlásával egyre kevesebb ember személyes tapasztalata, persze sokak nem felejtik a múlt rendszer besúgóit, őrzőit és építőit. Nem is kell úgy tenni mintha nem történt volna meg, de nem is kéne visszanyúlni az irredenta, turulos, árpádsávos, masírozós eszmékig. Mert az magyarabb, illetve csak az a magyar. A többi meg mocskos komcsi hazaáruló zsidó buzi liberális köcsög. Így egy levegővel. Miközben a szélsőjobb ekézi és lenézi a kormány 'nemzeti' politikáját, Ők, a hatalmon lévő urak adják alájuk a lovat. Összekacsintó, félre néző és félre magyarázó gesztusokkal. Meg persze a meggondolatlan szavazógépek (akik csak azért vannak, hogy meglegyen a létszám és felvegyék a fizut meg a költségtérítést) meggondolatlan kijelentéseivel. Amik után hozva a 'kötelezőt' erőtlenül elhatárolódnak maguktól és kijelentik, hogy erről többet nem beszélnek. Téma lezárva. Avassunk turult, mint új nagy magyar zarándokhelyet. Jelentsük ki, hogy mi világnemzet vagyunk, mi több a fél világ nekünk köszönheti felemelkedését. Mert mi aztán csuda szuper magyarok vagyunk, csuhajja. Közben pedig a műhelyek rejtekén csendben figyel Lenin. Mint valami kabala és inkább nem is mond semmit.

 

Mert bizony egy műhelyben történhet bármi, az elavult gépek lassan kopnak ki. Az eszmék jönnek mennek, de a megfáradt dolgozó bármikor szívesen néz csöcsöket, Lenin pedig csak csendben néz a távolba. Örök igazság ez így. És igen, ezt a kettőt a Zách utcai troli telepen lőttem, hogy valahol kapcsolódjak a felütésemhez. Amúgy..  Mondjuk azt inkább nem firtatnám, hogy egy cirka 6000 főt és rengeteg családot, gyereket vonzó rendezvényre miért marad kint a csöcsös naptár :)

Nem iszunk előre..

 Felkészülni rá azért még nem bűn :) 2008. 08.08-án kezdtük ingatlanpiaci vergődésünket, ez volt az eggyel korábbi (pekingi) olimpia nyitónapja. Izgulnak a kínaiak a nyolcasokra, vannak nagy számmágusok, na. Mi meg izgultunk, mert rá kevéssel beköszöntött a nagybetűs válság. Amiben ma is vergődünk még. Azon az ügyön nagysoká túllettünk, majd idén az év első napjával kezdve jött a következő kör, aminek a végére egy héten beül végre pont kerülhet. Véglegesül az adás-vétel. Mert közben persze kerestünk is, házat. Eleinte települést, majd miután kikötöttünk a tóparton (nem csónakkal, vonattal) az ottani három település teljes kínálatát nyálaztuk át. Bár meglehetősen kevés alkalommal csorgott a nyálunk. Gyakorlatilag csak egyszer. Igyunk arra! Igyunk amarra is, csakhogy ne legyünk féloldalasak.

Az ünnepléshez valamiért hozzátartozik az alkohol is. Volt elég okunk feszültnek lennei, jár már a lazulás. A nedűkkel kapcsolatban viszont nincs meg a közös nevező. Nézzük hát: Szosznak a Beefeater Gin, szigorúan őszilével nyakonöntve. Neki ez a bevált kedvence. A gin már hónapok óta a hűtönk ajtajában ácsorog, várva mikor jön el az ideje. Mondjuk a gin nem hiszem, hogy sokat gondolkozott volna rajta, mi annál többet. Az őszilé most akciós talán a Pennyben, célnak pont megfelel.
Magam részéről ugyan komoly problémám nincs a gin+őszi kombóval (itt jelezném előre, hogy innék egyet én is!) választottam magamnak saját itókát. Ez lett a Zwack Kosher Szilva. Az utóbbi években vezettem rá magam a pálinkára, ami egyébként egészen felkapott lett az utóbbi években. Jelen esetben ragaszkodtam a kóserhez, pusztán mert finom. Pedig zsidózni manapság divat, csak nem úgy mint pálinkát fogyasztani. A zsidózók zsidókat fogyasztanának, csak nem úgy..

Visszatérve. Azzal szembesültem, hogy egész kis Zwack gyűjteményem van otthon. Unicum, Unicum Szilva, Fütyülős gyümölcs pálinka és most a Kosher Szilva. Unicum mindig kell, a Szilva még új dolog, kíváncsi voltam, de nem az igazi.. a gyümölcsnek már csak az alján van valami, amiben úszkál pár gyümölcs. A kóser pedig vár még egy kicsit. Mintaboltot csak azért nem nyitok, mert abból van egy hivatalos a Soroksári úton. 6-700 forintot is lehet fogni ott a normál kereskedelmi árakhoz képest, ha nem szeretnénk egy gonosz multit szponzorálni. A szilvából nem véletlen a kettőslátás, de csak egy az enyém. Nem mellesleg egészen hangulatos is a Zwack bolt ésegyszer a múzeum részét se ártana nézni :)
Egy levegővétel után most kéne valami okos záró mondat. Ígérem lesz, majd ha ittunk..

Ui: időközben úgy tűnik később kerülnek megbontásra, újabb majd' másfél hét veszik el.

Mogyoródi zarándoklat - F1

A zarándoklat mindenkinek mást jelent. Talán. Nekünk minden év júliusában érkezik el az ideje. Szilasliget HÉV megállóhelytől a Bajcsy-Zsilinszky utcán fel vezet a Hungaroring kerítéséig, majd a kerítés mentén az egyes kapuig, el a durrogtató hollandok előtt. Dombon fel-le. Ez a csütörtöki nap, illetve ugyanez vissza is. Pénteken Árpád hídról indul a busz Mogyoród, Templom térre.. onnan szerencsére rövidebb a séta, bár idén az emelkedőn árnyékot adó fák már hiányoztak. Hazafelé már nyitva az oldalsó kijárat is, akkor a Szilas felőli legközelebbin távozunk, elég nagy távot levágva. Szükség is van rá, hiszen péntek délutánra már fogytán az ember energiája.

 A Hungaroringet egy elég jellegtelen, ám a célnak pont megfelelő beton elemekből álló kerítés szegélyezi. A kinti kukkolók néhány elemet kővel ékeltek ki, hogy némi rálátásuk legyen a pályára. És ezt a falat megtalálták a graffitik is. Ezek viszont javarészt régi, már erősen kopó 'művek'. Évek óta tervezem, hogy a kedvenceimet megörökítsem és idén ez végre meg is történt :) A képen éppen '96 világbajnoka, Damon Hill előtt tiszteleg valaki. Apró szépséghiba, hogy Hill abban az évben 'csak' második lett a magyar futamon az ifjabb Villeneuve után, aki '97-ben lett bajnok.

 

Kicsit távolabb található ez a két versenygép korrajz. Az alsó tűnik korábbinak, a felső már újabb konstrukció a magasba emelt orral. Kár, hogy ilyenből csak kettő készült. 

 

Jean Alesi neve ugyan jól cseng, de eredményei alapján inkább a középmezőny eleje, később inkább a vége felé.. a Hungaroringen ugyan  nem sikerült győznie egyszer se, valaki mégis megörökítette lelkes rajongását. Mindezt az egyik legszemetebb lejtő/emelkedőnél. És újra Hill.. valaki Jordan színekben várta az első helyre. Az egykori Jordan csapat nem túl sikeres F1-es szereplésének legjobb konstruktőri eredményét Hillel érte el. Most csodálkozom csak rá, hogy többszörös áttéttel (átvéttel) a Force India a mai utóda a csapatnak. Hill és a Jordan csapat győzelme '98-ban pont a Hungaroring után jött össze, Spában. Hogy azóta "Hova tűnt Damon Hill?" a Sky Sport szakkommentátoraként dolgozik és járja a futamokat :)

Persze nem maradhat ki Schumacher se, aki nyert párszor itt.. és akinek sikerült néhány vb cím is. Majd visszavonult.. hogy pár év szünet után immáron harmadik szezonjában küzdjön, hátha felkerül a dobogóra. Idén ez egy harmadik helyezéssel össze is jött már neki, de ez azért még távol áll az év eleji esélylatolgatások elvárásaitól. A csütörtöki box látogatás egyébként idén élvezhetetlen volt, akkor tömeg verődött össze azon a pár tíz méteren. Pénteken pedig iszonyatos meleg és napsütés volt, az első szabadedzés alatt. A másodikat pedig egy zápor tette izgalmassá.. csütörtökön a boxséta egyik programpontja az autogram osztás, az oda vezető sort viszont szinte lehetetlen kivárni. Fapados megoldás a kijáratnál a vip út felé induló kocsikat sasolni. Idén nem vártunk túl sokat, de egy morcos Alonsót így sikerült lefotóznom.. hogy mi jött utána? Igen, a hosszú út a HÉV felé.

Szervusz ősz

Nyár. Tegnapelőttig tanyázott nálunk, rendkívüli szárazsággal.. ilyen szép gyepet szinte csak Ferenc Jóskáék hobbikertjében lehetett látni, egy fővárossal arrébb. Aztán tegnap húsz fokkal hidegebb lett. Miközben írok az új Dallas harmadik része szolgáltatja az aláfestést. Nem egyszerű :) Most szeptember van, blogolási szokásaimból is látszik, hogy ez az év valóban nem volt egyszerű, persze közel se az új Dallasnak köszönhetően. 2012 egészen augusztus végéig nem a terveink szerint alakult, igazából még most se teljesen, de van fény az alagút végén, sőt.. az a bizonyos alagút vége egyre közelebb került, majdhogynem már ki is léptünk belőle, igazából félig már ki is. Költöztünk. Néhány bútorral, könyvvel és miegymással. Egy Renault Masterrel.

Ilyen idővel jött meg az ősz. Direkt nem is törekedtem éles kép készítésére. Kicsit fakón is színes, őszkezdeti. Az eső meg szakadatlanul rendült, vagy fordítva. Gondolati távolugrás következik: Életemben eddig csak egyszer költöztem, Tatáról a kép készültének helyére Pestre. Felcseperedésem helyszíne után most beérésem(?) helyszínét fogjuk magunk mögött hagyni. Ilyenkor gondolom normális kicsit bizonytalannak lenni. Ugyan messzebb megyünk, mégis utazásban csak annyira amennyi alatt egy szigethalmi beérne Közvágóhídra. És még felújítás alatt a vonal. Ha annyi embernek megy talán sikerülni fog nekem is. A mindennapi pesti élet pedig éveket vesz el az ember életéből, szóval meg tudom magam győzni :)

Ekkor még tavasz volt. A virágzó almafa se virágzik már, a földön gyűlnek alatta az almák. Egyet meg is ettem, na nem a földről ám. A helyszínt feladom rejtvénynek, nekem már megy. Nem lövöm le.. a tavat, a vasutat és a főutat, de sokat segítettem. És nem Tata, bár ott is van tav, vasút és főűt, csak ott Öreg és Cseke, 1-es és 1-es (ex 100-as).

A telet most éppen nem várom.

Bulváros újranyitás

Régen írtam ide és mivel a közlekedősre most éppen semmi energiám, gondoltam újranyitok.. Miért pont ez a kép? Mert én is szerepelek rajta.. persze nem a középpontban lévő dekoltázs vagyok, csak a jobb szélen belógó zöld ing. Hogy háttérsztorit is kerítsek: Odaát megírtam, hogy forgalomba állt az első Alstom metró a kettes vonalon és természetesen az első induláson utaznom kellett. Mivel valahogy sikerült pont a Tarlós főpolgárt körülvevő sajtóslepp közepébe felszállnom nem volt túl sok hely körülöttem. Szerencsére a polgárúr a Deákon leszállt, és utána már nem sok forgatócsoport maradt a vonaton.. de a TV2 egy operatőre pont előttem ült. Majd egyszercsak megkért, hogy úgy 5 centivel nem tudnék-e arrébb állni. Nagyjából pont annyival tudtam.. majd mikor végzett körbenéztem miért is volt minderre szükség. Hamar kitaláltam :) Ha jól emlékszem a Moszkvás és a Déli közt készült el a lánnyal a rövidke interjú.
Ez volt a Tények.. illetve a világ és ami mögötte van, hogy keverjem a klasszikusokat.

Macskás évnyitó

Szokás szerint régen volt új bejegyzésem. Mivel a hidegben fotózni lusta vagyok (illetve: mivel lusta vagyok, főleg hidegben fotózni) csak néhány itthoni kép született mostanság. Ez a szőrös macskalény a Maci, december 24-én névnapi ajándékom csomagolópapírján lebzsel.

Ez a gonoszabbik fejű a Vidra. Ilyenkor a leghasznosabb amikor az ablakpárkányon fekve felfogja a cúgot. Körülbelül ennyire hasznos dolog macskát tartani, főleg kettőt :)

Ez a kép ugyan kevésbé jó, de ekkor vettük észre, hogy a macskám 'vállán' egy fej rajzolódik ki. Bár most, hogy nézem akár még többet is belelátok azon részbe, de lehet, hogy csak a hajnali ébresztőórás kelés nem tesz jót ezen késői fél hatos időpontban.

Ugyyan az első két kép ennél is jobban sikerült azt mindenképp el kell mondanom, hogy Macskát fotózni a párkányon nem is olyan könnyű. Általában túl közel jött, de mivel 45 centi a 'közelpontom' ekkor már nem tudtam fókuszálni, a párkány viszont nem túl hosszú, így nehéz volt a dolgom. A macskát pedig mégse szögelhettem ki pont megfelelő távolságba :)

Zárásnak egy kép az idei (tavalyi, tavalyelőtti..) karácsonyfánkról. Sok új elem nem volt rajta, bár a kék csillagos sor pont az egyik régi-újdonság. Ilyen volt a műkarácsony. Mert ugyan még nincs hatodika már megszabadultunk a fától (visszatért majd' egy évre a pincébe). Főképp talán azért (is) mert a macskák egyre bátrabbak voltak vele, egyre nagyobb lett a fadőlés esélye :)

Jimmy

Visszatért egy kicsit a jóidő, valószínűleg ennek is köszönhetem, hogy ismételten rámtört egy allergiás 'roham'. Azaz az elmúlt két napban annyit fújtam az orrom, hogy tegnap késő délutánra az extra erős kék csomagolású Negró cukorka ízét se éreztem, és este úgy ettem hagymát, hogy az éreztem ugyan, hogy erős, de íze nem volt. Ellenben lefekvéskor kicsit még könnyezett tőle a szemem :) Reggel viszont úgy ébredtem, hogy talán a Bumeráng utolsó órájába még belehallgatok, de zene ment.. átugrottam gyorsan a Danubiusra és valaki épp' számot kért. Szóval már elmúlt 10 óra, nyugtáztam magamban. Fél 11 is volt. Délutánra már kezd visszatérni az ízérzékelésem, már a fülem is alakul (a sok erőlködős orrfújástól már az is zúgott..).

Az elmúlt napokban többfelé láttam ezt a 'plakátot'. Mai nap viszont megláttam ezen példányát. Igazi idill. Az elmúlt hetekben ismét a bulvár kereszttüzébe került Jimmy. Elvileg tudják (vagy nem), hogy ki ölte meg (vagy nem). Itt viszont mit látunk? Egy rozsdás szekrényt, ami valószínűleg valami áramellátási ketyerét rejt és amiről az évek alatt jónéhány réteg vadplakátot szaggattak le. Közben még csak véletlenül se kapott egy réteg védő festéket. Rajta a közel sem professzionális kivitelezésű plakát, amit akár én magam is tördelhettem volna.
És a tartalom? A Csepeli Munkásotthon (!) megnevezés már eleve egy letűnt kort idéz, hiszen a Csepel Művek területén manapság az ember már több rozsdát mint tényleges ipari termelést talál. Ennek fényében a csepeli munkás fogalma is kissé kérdéses. A rendezvény gondolom a jobb sorsra érdemes (?) Jimmy emlékének állít emléket. 30 fellépő sztárral? Vajon kik lesznek ezek a lények? Van egyáltalán ennyi, értékelhető (nem zenész, nem művész, nem alkotó egyéniség) sztár kis országunkban?
Jegyek az ismert jegyirodák helyett a Munkásotthonban, illetve telefonon válthatók. Hogy fészbukos lájkolós oldal nincs, egye fene.. de egy honlapcím esetleg? Nem szeretném tudni kik számítanak a plakát célcsoportjának, de remélem nem csak én érzem ezt rendkívül khm.. nem is tudom milyennek.
Jimmy családja egy újabb lehetőséget talált önmaga fenntartására.

Parlagfű és "gyógyital"

Elérkezett augusztus vége, bedugult az orrom, viszket a szemem.. egy kicsit haldoklom. Illetve nem is ma, szombaton volt most egy 'csúcs' mélypontom. Az egyik fő ellenségem ilyenkor a parlagfű. A képen egy vasúti szelvénykövet próbál éppen eltakarni egy nem is túl méretes példány.

Az allergiát ugyan nem csökkenti kimutathatóan, de legalább jól mutat ez a négyes. Körte, meggy, talán szintén körte, eperfa hordóban nyugtatva és dió. Jó volt mind a négy :)

Krakkó - második nap

Meglehetősen nagy csúszással folytatódik krakkói útinaplóm.

A második napunk a tényleges városnézés napja lett. Borongós hideg időben jártuk le a lábunkat. A Wawel székesegyház volt az első fontos állomás. Megvettük jegyünket és a Zsigmond harangtól a királyi sírokig végigjártuk a templomot. Természetesen a Kaczynski házaspár síremlékét is megnéztük. Egy része a múzeumnak azonban zárva volt. Bejártuk a zsidónegyedet, sajnálatomra a Műszaki múzeum éppen jelentős túrás áldozata volt így azt kihagytuk. Mivel így borult a napi tervem következett az improvizációs városnézés. A Visztula túlpartja eredetileg nem volt a tervezetben, de így akadt rá időnk.

Elhagytuk az útikönyv sorait és a Podgórzei főtér turistaterelő térképe alapján indultunk tovább. Habár a Bernatka híd a Kazimierz és Podgórze közt most épül, jelenleg még nem sok turistával találkoztunk a főtéren, pedig kifejezetten hangulatos hely. A Szent József templom pedig kifejezetten turistacsalogató látványosság.

Egy szétmanipulált kép a templom tornyáról (mivel nagyon beborult eredetiben használhatatlan). Eztán a Szent Benedek templom felé indultunk el. A városias hangulatból a Bednarskiego park csöndjébe jutottunk majd onnan egy kertvárosias, kicsit Rózsadomb szerű részhez értünk. Alig pár száz méter megtételével egy kis szintkülönbséggel egy egészen más helyre jutottunk. Aztán egy tisztás fogadott minket a dombtetőn és a Szent Benedek templom és erőd.

Ez a templom.

Ez pedig az erőd. Róluk bővebben a városrész honlapjának magyar(!) részlegén. Sajnos az erőd jelenleg hasznosítatlanul áll, pedig egészen jó panoráma nyílhat a városra innen, és villamossal nincs is messze a belvárostól. A dombról leereszkedvén elindultunk, ekkor következett be a legnagyobb eltévedésem. Némi felesleges séta után az egykori zsidónegyedhez érkeztünk, láttuk a gettó falmaradványait majd a Gettó hőseinek teréhez érkeztünk. Eddigre már elég sokat sétáltunk, kezdtünk kifáradni.

A székek emlékműként állnak a téren. Az utcán elhagyatottan álló bútorok a gettóból elhurcolt emberek után maradtak a háború alatt, ezt idézi a tér. Nagyjából az új épület mellett balra továbbhaladva, egy vasúti megállóhely alatt elhaladva (egy gülüszemű motorvonat pont a szemünk láttára indult, jó komótosan). Rögvest építkezés nyomaira lettünk figyelmesek az utca bal oldalán, nyugtáznunk kellett, hogy a Schindler gyár múzeumának bővítése folyik, szóval ez is zárva.

Nem túl korhű összeállítás az egyébként jellegtelen szürke gyárépület bejáratánál. Innen a Kotlarski hídhoz indultunk ahol most, augusztus elején adták át az új villamosvonalukat. A Lágymányosi hídhoz hasonlóan ez is úgy készült, hogy a villamos helyét előkészítették már építésekor. Most átért rajta a villamos. A túlparton a Galeria Kazimierz bevásárlóközpontot csodáltuk meg, majd nagynehezen elértünk a villamoshoz, további nehézségek árán jegyet is sikerült vennünk. Maradjunk annyiban, hogy örülhetett a pékségben a nő, hogy egy-két vacakságért váltotta fel a pénzünket, hogy tudjunk az automatából jegyet venni. A péksüti kultúrájuk egyébként irigylésre méltó. A belvárosban az előző esti pirogos helyen ettünk/ittunk barszczot és zureket (nagy talány, lengyel hagyományos levesek). Így aztán gyakorlatilag el is ment a nap nagyobb része. Villamossal kimentünk még a Kapelanka 54-ig, alias Tesco majd a szállásra tértünk vissza és elmentünk a zsidónegyednél még első nap kinézett étterem/kocsmához. Ott bigost ettünk, csapolt Zywiecet ittunk teljesen elfogadható áron, holt fáradtan. Örömünkre az étel finom volt és laktató is. iután innen léptünk, szerencsére gyorsan sikerült villamost fogni, igaz előtte még megcsodáltuk a szemközti magyar étterem kínálatát. A villamosról leszállva a főpályaudvarnál a plázán át indultunk vissza szállásunk felé.
Harmadnap a külváros felé vettük az irányt, a repülő múzeum szerencsére nyitva volt, majd a Nowa Huta városrész, egész pontosan először a kohászati művek oldalában a város végéig futó villamos szerepelt prgoramként.
Záróképként a Kis piactér ami a főtér szomszédságában egy akkora tér ami máshol elmenne főtérnek is, itt azonban rendkívül kicsinek hat. Pedig szép.

Dunakeszi

Ezt a másikba nem tettem, oda elég a komp. Azt azonban itt még nem mondtam, hogy újabban a valamivel izgalmasabbnak látszó csatornafedeleket is lődözöm. Keszi egyébként nem lopta be magát a szívembe, ezt könnyedén kijelenthetem.

Valaha elkészül majd még egy pozsonyi pár villamosképes bejegyzésem is, oda ez nem fog bekerülni :)

Krakowska itthon :)

Igen, lógok még krakkói bejegyzéssel, ez valószínű egy jódarabig így is marad még, de most muszáj megszólalnom. Tegnap elmentünk Lidl(i)be.. nem szoktunk mi olyat, pedig a legközelebbi viszonylag közel (bingaúton cirka 2 km.) van. A Fogarasi Tecsó mögött. Legnagyobb meglepetésemre a felvágottak között egy lengyel ismerőst pillantottam meg. Biz' ez Krakowska. Nemrég szosz írta meg lengyel étel élményeink egy részét, aminek többi része úgy érzem rám várna..

Rövidke krakkói látogatásunk alatt ugyan nem ettünk Krakowskát semmilyen formában, viszont hoztunk haza chipszet, krakowskásat :) A Lidlis csomagolás Krakkói sertéssonkánat fordíja, ami egyébként meg is állja a helyét, bár kint a "Kielbasa" azaz kolbász kategória alatt fut. Az igazság valahol félúton, úgy érzem a lengyelek külön kategóriaként tartják a 'Krakowskát'.
A wikin egyébként jól elkeveredhet az ember:
"A kolbász, kalbász, kóbász (szláv klobasa) tisztára mosott bélbe vagy műbélbe töltött, (..)"
Látjuk, klobasa.. ez lengyelül kielbasa.. a lengyel wiki pedig visszautal:
"Kiełbasa – produkt spożywczy, którego nazwa polska (słowiańska) pochodzi z języka węgierskiego (oryginalnie kolbász)."
Nem, lengyelül még mindig nem tudok, de a wegierskiego (magyar) és az orygialnie kolbász azért nem bonyolult :)

Szóval ilyesmit talál az ember egy egyébként német eredetű cég hűtőpultján... mely egyébként rengeteg "noném", másodvonalbeli német termékkel operál (csak megjegyzem, semmi rosszallás, na..). A karkowska mégis lengyel honban készült, és csak lengyel és magyar tájékoztató van rajta. Éljen :)


Egyébként finom.

Voltam Miskolcon..

Mint mondtam már előre emlegettem ismét ellátogattam Miskolcra. Nem szeretem a várost, ezt jó előre mindig leszögezem, most viszont, hogy több bő 3 év után ismét pár órát eltöltöttem a városban egész jól éreztem magam. Nyitóképnek a belváros egy szépen rendbetett szeglete a Szinva mentén. Nem túl sokkal látogatásom után igen komoly károkat okozott a környéken a nagy esőzések során megáradt patak, ekkor azonban még csak csendben folydogált át a városon. Ha csak ezt a képet látnám azt hinném, hogy egész szép a város :)
Természetesen villamosozni mentem a városba, hiszen már megkezdődött a következő éveket meghatározó Zöld Nyíl project. Én még last minute villamosoztam kicsit (azon rész a másik blogban szerepel részletesen).

Talán a harmadik kinézett időpontban mentem el végre.. szabadnapjaimon mindig közbeszólt az időjárás. Jól döntöttem végül, szép napos időt fogtam ki :) A szezon első fagyija is elfogyott mint látható, stílusosan villamos pályával.

Kicsit megfáradva még napórásat is játszottam, azt kell mondjam pontosan jártam. Én pedig azt tudom pontosan, hogy most egy jó darabig nem megyek ismét.. :)