Meglehetősen nagy csúszással folytatódik krakkói útinaplóm.
A második napunk a tényleges városnézés napja lett. Borongós hideg időben jártuk le a lábunkat. A Wawel székesegyház volt az első fontos állomás. Megvettük jegyünket és a Zsigmond harangtól a királyi sírokig végigjártuk a templomot. Természetesen a Kaczynski házaspár síremlékét is megnéztük. Egy része a múzeumnak azonban zárva volt. Bejártuk a zsidónegyedet, sajnálatomra a Műszaki múzeum éppen jelentős túrás áldozata volt így azt kihagytuk. Mivel így borult a napi tervem következett az improvizációs városnézés. A Visztula túlpartja eredetileg nem volt a tervezetben, de így akadt rá időnk.
Elhagytuk az útikönyv sorait és a Podgórzei főtér turistaterelő térképe alapján indultunk tovább. Habár a Bernatka híd a Kazimierz és Podgórze közt most épül, jelenleg még nem sok turistával találkoztunk a főtéren, pedig kifejezetten hangulatos hely. A Szent József templom pedig kifejezetten turistacsalogató látványosság.
Egy szétmanipulált kép a templom tornyáról (mivel nagyon beborult eredetiben használhatatlan). Eztán a Szent Benedek templom felé indultunk el. A városias hangulatból a Bednarskiego park csöndjébe jutottunk majd onnan egy kertvárosias, kicsit Rózsadomb szerű részhez értünk. Alig pár száz méter megtételével egy kis szintkülönbséggel egy egészen más helyre jutottunk. Aztán egy tisztás fogadott minket a dombtetőn és a Szent Benedek templom és erőd.
Ez a templom.
Ez pedig az erőd. Róluk bővebben a
városrész honlapjának magyar(!) részlegén. Sajnos az erőd jelenleg hasznosítatlanul áll, pedig egészen jó panoráma nyílhat a városra innen, és villamossal nincs is messze a belvárostól. A dombról leereszkedvén elindultunk, ekkor következett be a legnagyobb eltévedésem. Némi felesleges séta után az egykori zsidónegyedhez érkeztünk, láttuk a gettó falmaradványait majd a Gettó hőseinek teréhez érkeztünk. Eddigre már elég sokat sétáltunk, kezdtünk kifáradni.
A székek emlékműként állnak a téren. Az utcán elhagyatottan álló bútorok a gettóból elhurcolt emberek után maradtak a háború alatt, ezt idézi a tér. Nagyjából az új épület mellett balra továbbhaladva, egy vasúti megállóhely alatt elhaladva (egy gülüszemű motorvonat pont a szemünk láttára indult, jó komótosan). Rögvest építkezés nyomaira lettünk figyelmesek az utca bal oldalán, nyugtáznunk kellett, hogy a Schindler gyár múzeumának bővítése folyik, szóval ez is zárva.
Nem túl korhű összeállítás az egyébként jellegtelen szürke gyárépület bejáratánál. Innen a Kotlarski hídhoz indultunk ahol most, augusztus elején adták át az új villamosvonalukat. A Lágymányosi hídhoz hasonlóan ez is úgy készült, hogy a villamos helyét előkészítették már építésekor. Most átért rajta a villamos. A túlparton a Galeria Kazimierz bevásárlóközpontot csodáltuk meg, majd nagynehezen elértünk a villamoshoz, további nehézségek árán jegyet is sikerült vennünk. Maradjunk annyiban, hogy örülhetett a pékségben a nő, hogy egy-két vacakságért váltotta fel a pénzünket, hogy tudjunk az automatából jegyet venni. A péksüti kultúrájuk egyébként irigylésre méltó. A belvárosban az előző esti pirogos helyen ettünk/ittunk barszczot és zureket (nagy talány, lengyel hagyományos levesek). Így aztán gyakorlatilag el is ment a nap nagyobb része. Villamossal kimentünk még a Kapelanka 54-ig, alias Tesco majd a szállásra tértünk vissza és elmentünk a zsidónegyednél még első nap kinézett étterem/kocsmához. Ott bigost ettünk, csapolt Zywiecet ittunk teljesen elfogadható áron, holt fáradtan. Örömünkre az étel finom volt és laktató is. iután innen léptünk, szerencsére gyorsan sikerült villamost fogni, igaz előtte még megcsodáltuk a szemközti magyar étterem kínálatát. A villamosról leszállva a főpályaudvarnál a plázán át indultunk vissza szállásunk felé.
Harmadnap a külváros felé vettük az irányt, a repülő múzeum szerencsére nyitva volt, majd a Nowa Huta városrész, egész pontosan először a kohászati művek oldalában a város végéig futó villamos szerepelt prgoramként.
Záróképként a Kis piactér ami a főtér szomszédságában egy akkora tér ami máshol elmenne főtérnek is, itt azonban rendkívül kicsinek hat. Pedig szép.
Elérkezett augusztus vége, bedugult az orrom, viszket a szemem.. egy kicsit haldoklom. Illetve nem is ma, szombaton volt most egy 'csúcs' mélypontom. Az egyik fő ellenségem ilyenkor a parlagfű. A képen egy vasúti szelvénykövet próbál éppen eltakarni egy nem is túl méretes példány.
Az allergiát ugyan nem csökkenti kimutathatóan, de legalább jól mutat ez a négyes. Körte, meggy, talán szintén körte, eperfa hordóban nyugtatva és dió. Jó volt mind a négy :)
Elhagytuk az útikönyv sorait és a Podgórzei főtér turistaterelő térképe alapján indultunk tovább. Habár a Bernatka híd a Kazimierz és Podgórze közt most épül, jelenleg még nem sok turistával találkoztunk a főtéren, pedig kifejezetten hangulatos hely. A Szent József templom pedig kifejezetten turistacsalogató látványosság.
Egy szétmanipulált kép a templom tornyáról (mivel nagyon beborult eredetiben használhatatlan). Eztán a Szent Benedek templom felé indultunk el. A városias hangulatból a Bednarskiego park csöndjébe jutottunk majd onnan egy kertvárosias, kicsit Rózsadomb szerű részhez értünk. Alig pár száz méter megtételével egy kis szintkülönbséggel egy egészen más helyre jutottunk. Aztán egy tisztás fogadott minket a dombtetőn és a Szent Benedek templom és erőd.
A székek emlékműként állnak a téren. Az utcán elhagyatottan álló bútorok a gettóból elhurcolt emberek után maradtak a háború alatt, ezt idézi a tér. Nagyjából az új épület mellett balra továbbhaladva, egy vasúti megállóhely alatt elhaladva (egy gülüszemű motorvonat pont a szemünk láttára indult, jó komótosan). Rögvest építkezés nyomaira lettünk figyelmesek az utca bal oldalán, nyugtáznunk kellett, hogy a Schindler gyár múzeumának bővítése folyik, szóval ez is zárva.
Nem túl korhű összeállítás az egyébként jellegtelen szürke gyárépület bejáratánál. Innen a Kotlarski hídhoz indultunk ahol most, augusztus elején adták át az új villamosvonalukat. A Lágymányosi hídhoz hasonlóan ez is úgy készült, hogy a villamos helyét előkészítették már építésekor. Most átért rajta a villamos. A túlparton a Galeria Kazimierz bevásárlóközpontot csodáltuk meg, majd nagynehezen elértünk a villamoshoz, további nehézségek árán jegyet is sikerült vennünk. Maradjunk annyiban, hogy örülhetett a pékségben a nő, hogy egy-két vacakságért váltotta fel a pénzünket, hogy tudjunk az automatából jegyet venni. A péksüti kultúrájuk egyébként irigylésre méltó. A belvárosban az előző esti pirogos helyen ettünk/ittunk barszczot és zureket (nagy talány, lengyel hagyományos levesek). Így aztán gyakorlatilag el is ment a nap nagyobb része. Villamossal kimentünk még a Kapelanka 54-ig, alias Tesco majd a szállásra tértünk vissza és elmentünk a zsidónegyednél még első nap kinézett étterem/kocsmához. Ott bigost ettünk, csapolt Zywiecet ittunk teljesen elfogadható áron, holt fáradtan. Örömünkre az étel finom volt és laktató is. iután innen léptünk, szerencsére gyorsan sikerült villamost fogni, igaz előtte még megcsodáltuk a szemközti magyar étterem kínálatát. A villamosról leszállva a főpályaudvarnál a plázán át indultunk vissza szállásunk felé.
Ezt a másikba nem tettem, oda elég a komp. Azt azonban itt még nem mondtam, hogy újabban a valamivel izgalmasabbnak látszó csatornafedeleket is lődözöm. Keszi egyébként nem lopta be magát a szívembe, ezt könnyedén kijelenthetem.
Valaha elkészül majd még egy pozsonyi pár villamosképes bejegyzésem is, oda ez nem fog bekerülni :)
