Kórusmű négy és hat hengerre

Tizenkilencedikei írásom óta... hát, hétközben nem történt semmi különös... a szárszói sérüléseim szépen gyógyulgattak, most már egyáltalán nem fáj a lábam, bár a seb még megvan :P Na, jó... kerüljünk szalonképesebb témára... Tehát pénteken töltötte 18. életévét az egyik ismerősős... barátjanak, akivel én is elég jóban vagyok volt egy nagy ötlete, hogy hol is kéne megünnepelni, e nevesnek mondott születésnapot (bár lehet, hogy csak én vagyok ünnepellenes) Szóval, este hétre gyülekezett a banda a Vígadónál, a meglepetés egy hajókázás volt a Dunán, meg persze, hogy ott vagyunk mi is. Aztán megérkeztek ők is, le a kalappal Bandi előtt, hogy vagy két órán át kavillóztak, figyelemelterelés címszóval, majd egyszer csak felvezette egy hajóra :P :D :) Szóval egy két órát hajókáztunk, Vigadó, majdnem Északi vasúti híd, majdnem Lágymányosi híd, Vigadó útvonalon :) Majd szép kényelmesen haza. Viszonylag normális időben indulás aludni... másnap, szombaton ugyanis nevezetes esemény következett...

Másnap, szombat: Veterán Ikarus Autóbuszok Találkozója, Tata, 2006. szeptember 23.

A tervekkel ellentétben nem volt útitársam, úgyhogy nagy nyugalommal kezdtem neki a már régebben említett Columbó könyvnek. Persze normális ülőhelyem nem volt, tehát az egyik ajtó előtti térben gugolva, ülve olvasgattam, mások meg képesek ilyenkor végig állni, ahelyett, hogy kényelembe helyeznék magukat :) Tatán rendkívül jó fogadtatásban részesültek azok akik a találkozóra mentek. Egy Ikarus 55-ös fogatda őket, de nekem erre nem sikerült felférnem... sebaj, hát jön másik. Jött is, a Kapos Volán 55-öse. Faros-1 :)Vele tettünk egy nagy tiszteletkört Tatán, így volt szerencsém egy veterán Ikarussal két tisztelentkört megtenni a buszvégen, sőt, még volt lakhelyemet, a Kosztolányi D. 1-et is láthattam róla... nem is baj, hiszen a nap folyamán nem is nagyon mászkáltam ezen kívül a városban.

Még az állomás előtt, mikor az első állomástranszfer busz elment, sikerült ráismernem egy miskolci ismerősre, vagy mondjam azt, hogy közlekedésbarátra? vele még jún. 27-én talákoztam először, véletlenül futottunk össze, majd legközelebb júl. 1-én futottunk össze Szegeden, a 4-es vonal típuscseréjekor. Majd most, Tatán, ahova pár miskolcival érkezett. Szóval jó dolog ez a közlekedésbaráti dolog :) ennyi embert mint az elmúlt, időszakban (március óta) már nagyon régen sikerült megismernem :)

Azután megérkeztük a Tófarokba, ahol a már vártak minket a szebbnél szebb buszok. Ikarus 30-tól 211-ig több típus is, a legfiatalabb talán 1973-as volt, a 211-es. A volán társaságok közül a Vértes, Hajdú, Nógrád Volán képvisletette magát, valamint a Miskolci Városi Közlekedési ZRT (MVK Zrt) a többi busz magántulajdonban van. A legmókásabb viszont egy Ik. 630-as és a hozzá tartozó AMG pótkocsi volt.Mint az a képen is látható, ő elég szakadt állapotban került ide, de ennek ellenére motorikusan jó volt. Vázrabontása és teljes felújítása még csak most fog elkezdődni... talán két-három év múlva már ragyogó szép állapotban lesz. Hiszen tudjuk, hogy a megjelent buszok közül többen is roncsként kezdték pár éve, most meg mindenki őket csodálja.

Aztán egy Ikarus 66-ossal indultam a kecskédi reptér felé, különítményünk tagja volt még két 55-ös is. A 66-os amelyikkel utaztam, anno NDK exportra készült és a Moszkva-Berlin távot járta rendszeresen. Kecskéden fotózgattunk, közben meg jött egy Li-2-es ami ugyebár szintén veterán...Innen visszamentünk Tatára, a bőség zavarában ekkor egy 55-össel mentem. De utaztam a nap folyamán szinte mindegyik kiállított busszal. Nomeg fotózgattam... ha meg semmit nem csináltam, akkor csak ültem a fűben és hallgattam a szépen járó 4 és 6 hengeres Rába gyártmányú csodákat... Kórusmű négy és hat hengerre. A bőség zavara, rendesen elkényeztetett minket a szervezőség, ez volt az ország eddigi legnagyobb ilyen eseménye.

Visszaúton pár miskolcival voltam egy kocsiban és fülkében, de a fülkében ment a fűtés, úgyhogy inkább a folyosón álltam... majd hazakerültem és a csodás műremekeket miket napközben testközelből csodáltam, most már csak fényképeimen nézegettem...

A vasánapom nagy nyugalomban telt... hétfőm, keddem is, a tegnapi nap volt időm egy kör fogaskerekűzésre is, ha már 3 évig nem használtam ki egyszer se, hogy a ott vagyok a végállomása mögött..

Most meg ezt írom, aztán majd talán jövök a közeljövőben megint.. Üdv: Közeg