Végül megérkeztünk Krakkóba, szinte végtelennek tűnő idő alatt. Ott az Oleandry 4-es szám alatt volt a szállásunk, de ekkor csak annyit voltunk itt, hogy lepakoltuk a csomagjainkat. Ez enyém a 304-es szoba lett, vagyis persze nem (csak) az enyém :) elég érdekes szoba kerekedett belőle.. Szobafoglalás után indultunk be a városba. Egésszen a Főtérig nagyjából együtt az egész band, majd szép lassan eltűnedeztek az emberek. Azért maradtunk páran akik együtt mászkáltunk. Sajnos ekkor elégé lóg az eső lába idő volt, megspékelve némi esővel...
Egy időután nekiálltunk keresni vmi helyet ahol el lehet lenni, de a kb 8 fős csoportunknak eléggé eltérő véleménye volt a jó hely fogalmát illetően, úgyhogy egy sráccal elindultunk egyéni keresőutunkra. Ennek eredménye képp' (és úgy 1 óra eltelte után) találtunk rá arra a helyre amit kerestünk. Egy kellemes kis pincekocsma, ahogy kell. Füstös, fiatal zajongók nélküli, egész olcsó áron csapolt sörrel. Kell ennél jobb? nekünk nem kellett, hiszen tudtuk, hogy mindketten ezt a helyet kerestük, még akkor is ha ezt nem is igazán egyeztettük. Itt elkezdtünk ismerkedni a kínálattal, vagyis nekem ez nem csak ismerkedés volt, mivel a kétfajta csapolt sörüket én már tavaly nyáron két hetes lengyelországi tartózkodásom alatt is kóstolgattam. Itt töltöttük az időt és fogyasztottuk éppen a második sörünket mikor az ember eljut arra a pontra mikor könnyítenie kell magán. Épp ez után voltam a mosdótól két lépesnyire, mikor az ott álló fazon valamit kérdezett lengyelül, erre azonnali reakcióként közöltem angolul, hogy bocs, de ez nem fog menni. Vette a lapot, kapásból angolul reagált.
Majd megkérdezte honnan valósi vagyok. Mikor meghallotta, hogy Hungary nagyon megörült... hajdan Budapesten tanult mágneses rezonanciát. Sajnos magyarul csak pár szót tudott, de folytattuk a bezsélgetést (Éljen az angoltudás), persze egy idő után már nem a mosdóban... fizetett nekünk egy-egy sört és beszéltünk, beszéltünk :) éljen a magyar-lengyel két jó barát, együtt issza sörét borát elv :) mert igen, miután söröztünk átvitt minket a zsidónegyedbe egy helyre ahol Tokajit is mértek, itt vett fél litert és azt iszogattuk el. Egyébként ő is Adam, mint én... volt kinn az Államokban, dolgozott a Siemensnél és Minszkben is... valószínű tud rengeteg olyan dolgot amit ha elmesélne nem járna jól... Minszk elég fontos központ volt a Szovjetúnióban... picit mesélt azért, például az oroszok híres kémtevékenységéről. Ott dolgozott és olyan számítógépeket használtak amiket egy az egyben másoltak le az amcsikról, de elmondása szerint mindezt olyan "komoly" szinten, hogy az operációs rendszert csak le sem fordították oroszra... így telt az idő, azt már tudtuk, hogy a 11 órai korábbi szállásra visszaérkezési időpontot már nem fogjuk elérni, de azért időben elindultunk.
Barátunktól elválltunk... Rendes fazon volt, 63 éves (bár bőven nem néztük annyinak). Mesélte, hogy még emlékszik azokra az időre mikor az volt a téma, hogy a magyarok felkeltek az oroszok ellen... ez volt ugye '56, másfél hónap, hogy itt legyen az 50. évforduló... mondta, hogy együttéreztek velünk, a lengyelek velünk voltak, de nem tehettek semmit, ők is csak végignézték ahogy elveszítjük a harcunkat és marad minden a régiben. Így indultunk vissza a szállásra. Érdekes este volt, megerősítette a lengyelek iránti szeretetem :) Hazaúton eltévedtünk, majd 1 előtt valamivel értünk vissza. Mi maradtunk csak ilyen sokáig kinn, de azt hiszem megérte.
Izgalmas első napunk volt, a folytatással holnap jövök :) Üdv: Közeg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése