Reggel ébredés 7 előtt valamivel... majd kaja 8-kor, és indulás be a városba, majd tovább a Wawelbe (a vár). Itt találkoztunk az idegenvezetőnkkel, majd kezdetnek a "Bazylika Archikatedralna" volt az első cél, magyarul a székesegyház a lengyelek egyik fő vallási központja és a lengyel (és a magyar) történelem egy kőbezárt képeskönyve. A harangtoronytól az alsó templomig bejártuk. Szép hely, még akkor is ha nem vagyok vallásos... Utána elindultunk a belváros felé, itt a Mária templomban néztük meg az otlár nyitását, majd 12:00-kor a hagyományos krakkói 4 égtáj felé szóló trombitaszó és a légvédelmi sziréna... hogy az mennyire szokásos? hát a II. Világháború kitörésének 67. évfordulóján mindenképp az. (1939.09.01-2006.09.01) Lengyelország lerohanása a kezdete, természetesen a lengyeleknek emlékezetes ez a nap.
Még némi városnézés után jött a szabadprogram. Egészen fél 7-ig. Na ekkor jött az én szép világom. Indulás villamost fényképezni, ami a rossz fényviszonyok (felhős ég..) miatt inkább sétává alakult az egyik villamosvonal mentén. Majd a végállomáson végre vettem jegyet és a túloldali végállomásig mentem. Egész sokat és ezen meg is lepődtem :) egy új, alig 5 éves, részben alacsonypadlós masina volt, egyes vonalszakaszokon meg nem győztem csodálni a kiemelt íveket a pályán. Nyugi, nem is volt csiga tempó, metünk rendesen. Arról a végállomásról ismét be a belvárosba. Már fél órával hamarabb ott voltam a találkozási ponton, de ez a fél óra pont nem lett volna jó semmire...
Vacsora után, most kicsit többen rohamoztuk meg a "szokásos" helyünk. Majd rendkívül fürgén, 11-re visszaértünk a szállásra, majd 12-kor a tényleges záráskor be is mentünk. Voltak azért páran akik kettőkor értek vissza, ezen az estén ugyanis ez volt a másik időpont.
HARMADIK NAP:
Reggeli után egy alig több mint egy órás buszos út. Megérkeztünk Auschwitzba. Pontosan az Auschwitzi 1-es tábor parkolójába. Miután az idegenvezetőnk (persze magyarul beszélő) megérkezett elindultunk a híres kapu felé. Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz...) Körbejártuk a tábort és a kétszintes kőépületeket. 6 hektár... 200x300 méter és mennyi ember veszett el itt... Itt ebben az e-naplóban inkább nem írom le milyen is az a hely, aki meg ismer netán, annak majd elmondom élőszóban... Két tonna haj, cipők, bőröndők, bádogedények, fésűk, fogkefék... a fél kilós Ciklon B darabok dobozai... 24 doboz, azaz 12 kiló kellett 600-800 ember megöléséhez a gázkamrákban... a történelem egyik legnagyobb hibája, két-három millió ember halála, nem csak Auschwitzban, hanem a többi, hasonló táborban.
Az I-es tábor után átmentünk a 3 kilóméterre lévő Auschwitz II-es táborhoz, ismertebb nevén Auschwitz-Birkenauhoz. Itt a több mint 130 fa épület maradványai, kéményei merednek az ég felé a szögesdrót kerítésen belül... A közelben volt még a III-as tábor és még negyven kisebb. Mára nyugodt környék, de egy sötét kor szimbóluma megannyi nyugtalan lélekkel...
A visszaút csendes volt, a városban ismét szabadidő. Ismét villamosra pattanok, immáron napijeggyel teszem a kilómétereket... Vacsora, majd kis tehetetlen keringés után ismét a szokásos helyen kötünk ki. Most literes korsóra nevezünk be. Majd egy boltban veszünk még kettő-kettőt... Okocim és Tátra. Ki a Visztula partra, ahol az Okocim fekete doboza ment csak meg minket kettőnket a rendőri szivatás alól... hazafelé ismét eltévedés, kettőre érkezés, fél háromkor még zuhanyzás, fél nyolckor meg már kelés... de ez már egy másik nap és én is csak egy másik nap fogom leírni... Üdv: Közeg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése