Hungarian evening on BBC 3

Üdv T. Naplóm! Sokáig azt hittem, hogy ma semmit nem fogok írni, de végül máshogy alakult a helyzet.

Történt ugyanis, hogy épp az eheti egyik angol feladatom ügyében voltam tanácstalan... a lényege, hogy a csoportból a hét folyamán mindenki olvas, hallgat, néz valamit angolul, majd péneten beszámol mindenki pár percben az élményéről. Holnap péntek és még semmire se jutottam. A legegyszerűbb megoldának a BBC honlapja tűnt... de nem volt nagy kedvem nekiállni kimazsolázni a szövegeket... 4 éve ilyenkor voltam angliában két hetet. Ebből 10 napot dél-nyugaton, Devon megyében, Barnstaple városában töltöttünk, vagyis az én családom ahova el lettem szállásolva, Ilfracomb nevű városkában lakott, tehát én is... osztálytársakkal voltunk ott, egy pécsi csoporthoz hozzácsapódva, délelőtt óráink voltak Barnstaple-ban. Páran voltunk még Ilfracombban, onnan kocsival lettünk szállítva minden nap oda-vissza, szinte mindig Roy által, aki a nyelviskola vezetője volt. Ő a kocsijában vagy a BBC2-es rádiót hallgatta, ami az aktuális slágereket játssza (ekkor volt nagy sláger a Tide is high Atomic Kitten féle verziója. Idézet a wikipedia ezen számra vonatkozó részéből: " "The Tide Is High" was covered again by Atomic Kitten and once again reached number one in the UK in September 2002." igen, én pont ekkor voltam kinn :P) valamint a kocsiban a BBC3-at is szoktuk hallgatni, ami főleg klasszikus zenét játszik, hasonlatos a mi Bartók Rádiónkhoz...

Tehát, gondoltam egy két órával ezelőtt, hogy na, ha már nekem ilyen emlékeim vannak, akkor próbálkozzunk meg a BBC rádióval, ha már a BBC főoldalán vagyok. Na, akkor hallgassuk a 3-as adót. Betölt és elkezdem figyelni a szöveget... Budapest, Hungary, '56, revolution, communism... stb. Hát majdnem ledőltem a székemről. Akarok egy kicsit nosztalgiázni és hallgatni az angol rádiót, erre meg... magyar est van a BBC 3-on :)És beszélnek mindenről... kultúráról, történelemről, zenéről, nyelvről, sportról, tudományról és vissza-vissza térően '56-ról. Nem is állok neki sorolni minden apróságot ami nagyon tetszett benne és tetszik most is, mert miközben ezt írom az adás még mindig tart és rólunk szól. És már a BBC-sek is valamelyest ki tudják mondani, hogy "van valami elvámolnivalója?"... Észbontó, hogy nekem mekkora szerencsém van, vagy mondjam azt, hogy nem hiszek a szerencsében és véletlenek nincsenek. Ha akarod akkor mondom :) de ez akkor is hihetetlen, valaki mondja meg mivel érdemeltem ezt ki, ha ez nincs akkor talán még azt is elfelejtem, hogy négy éve ott voltam angliában és milyen szép napokat töltöttem ott el...

Engedtessék meg nekem, hogy ezen jegyzetem végére beillesszem a BBC3 logóját, köszönet képpen ezért a kellemes két óráért ami még tart és folytatódik... Örülök :)(Ez egyébként nem ugyanaz a logó amit jó egy éve bejegyzésem végére beszúrhattam, időközben megújult a BBC rádiók képivilága.. hasonlóan a Magyar rádióhoz.. vagy is inkább az MR 1-2-3 akar hasonlítani a BBC 1-2-3-4-5-höz, vizuálisan mindenképp')

Kórusmű négy és hat hengerre

Tizenkilencedikei írásom óta... hát, hétközben nem történt semmi különös... a szárszói sérüléseim szépen gyógyulgattak, most már egyáltalán nem fáj a lábam, bár a seb még megvan :P Na, jó... kerüljünk szalonképesebb témára... Tehát pénteken töltötte 18. életévét az egyik ismerősős... barátjanak, akivel én is elég jóban vagyok volt egy nagy ötlete, hogy hol is kéne megünnepelni, e nevesnek mondott születésnapot (bár lehet, hogy csak én vagyok ünnepellenes) Szóval, este hétre gyülekezett a banda a Vígadónál, a meglepetés egy hajókázás volt a Dunán, meg persze, hogy ott vagyunk mi is. Aztán megérkeztek ők is, le a kalappal Bandi előtt, hogy vagy két órán át kavillóztak, figyelemelterelés címszóval, majd egyszer csak felvezette egy hajóra :P :D :) Szóval egy két órát hajókáztunk, Vigadó, majdnem Északi vasúti híd, majdnem Lágymányosi híd, Vigadó útvonalon :) Majd szép kényelmesen haza. Viszonylag normális időben indulás aludni... másnap, szombaton ugyanis nevezetes esemény következett...

Másnap, szombat: Veterán Ikarus Autóbuszok Találkozója, Tata, 2006. szeptember 23.

A tervekkel ellentétben nem volt útitársam, úgyhogy nagy nyugalommal kezdtem neki a már régebben említett Columbó könyvnek. Persze normális ülőhelyem nem volt, tehát az egyik ajtó előtti térben gugolva, ülve olvasgattam, mások meg képesek ilyenkor végig állni, ahelyett, hogy kényelembe helyeznék magukat :) Tatán rendkívül jó fogadtatásban részesültek azok akik a találkozóra mentek. Egy Ikarus 55-ös fogatda őket, de nekem erre nem sikerült felférnem... sebaj, hát jön másik. Jött is, a Kapos Volán 55-öse. Faros-1 :)Vele tettünk egy nagy tiszteletkört Tatán, így volt szerencsém egy veterán Ikarussal két tisztelentkört megtenni a buszvégen, sőt, még volt lakhelyemet, a Kosztolányi D. 1-et is láthattam róla... nem is baj, hiszen a nap folyamán nem is nagyon mászkáltam ezen kívül a városban.

Még az állomás előtt, mikor az első állomástranszfer busz elment, sikerült ráismernem egy miskolci ismerősre, vagy mondjam azt, hogy közlekedésbarátra? vele még jún. 27-én talákoztam először, véletlenül futottunk össze, majd legközelebb júl. 1-én futottunk össze Szegeden, a 4-es vonal típuscseréjekor. Majd most, Tatán, ahova pár miskolcival érkezett. Szóval jó dolog ez a közlekedésbaráti dolog :) ennyi embert mint az elmúlt, időszakban (március óta) már nagyon régen sikerült megismernem :)

Azután megérkeztük a Tófarokba, ahol a már vártak minket a szebbnél szebb buszok. Ikarus 30-tól 211-ig több típus is, a legfiatalabb talán 1973-as volt, a 211-es. A volán társaságok közül a Vértes, Hajdú, Nógrád Volán képvisletette magát, valamint a Miskolci Városi Közlekedési ZRT (MVK Zrt) a többi busz magántulajdonban van. A legmókásabb viszont egy Ik. 630-as és a hozzá tartozó AMG pótkocsi volt.Mint az a képen is látható, ő elég szakadt állapotban került ide, de ennek ellenére motorikusan jó volt. Vázrabontása és teljes felújítása még csak most fog elkezdődni... talán két-három év múlva már ragyogó szép állapotban lesz. Hiszen tudjuk, hogy a megjelent buszok közül többen is roncsként kezdték pár éve, most meg mindenki őket csodálja.

Aztán egy Ikarus 66-ossal indultam a kecskédi reptér felé, különítményünk tagja volt még két 55-ös is. A 66-os amelyikkel utaztam, anno NDK exportra készült és a Moszkva-Berlin távot járta rendszeresen. Kecskéden fotózgattunk, közben meg jött egy Li-2-es ami ugyebár szintén veterán...Innen visszamentünk Tatára, a bőség zavarában ekkor egy 55-össel mentem. De utaztam a nap folyamán szinte mindegyik kiállított busszal. Nomeg fotózgattam... ha meg semmit nem csináltam, akkor csak ültem a fűben és hallgattam a szépen járó 4 és 6 hengeres Rába gyártmányú csodákat... Kórusmű négy és hat hengerre. A bőség zavara, rendesen elkényeztetett minket a szervezőség, ez volt az ország eddigi legnagyobb ilyen eseménye.

Visszaúton pár miskolcival voltam egy kocsiban és fülkében, de a fülkében ment a fűtés, úgyhogy inkább a folyosón álltam... majd hazakerültem és a csodás műremekeket miket napközben testközelből csodáltam, most már csak fényképeimen nézegettem...

A vasánapom nagy nyugalomban telt... hétfőm, keddem is, a tegnapi nap volt időm egy kör fogaskerekűzésre is, ha már 3 évig nem használtam ki egyszer se, hogy a ott vagyok a végállomása mögött..

Most meg ezt írom, aztán majd talán jövök a közeljövőben megint.. Üdv: Közeg

Frászt forradalom

Sokminden történt most este... Sajnos egy max pár szász társaság miatt az egész este olyan lett amilyen.. Ahogy ők mondják forradalom, de ez közel sem az... mert azon emberek jórésze akik az esti felfordulást okozták politikai meggyőződés nélkül, pusztán a hecc és a rendbontás kedvéért volt ott... íme, ahogy az AFP (a francia hírügynökség számolt be a tüntetőkről: "főként militáns nacionalistákból és a futballmérkőzésekről ismert garázdákból" állt a tömeg.. Ostrom volt, egy felkészületlen rendőrséggel... a 'forradalomű' élén jópár szélsőjobboldali személyiség található... igazából nem akarok részletezni... elég hihetetlen este volt, fél 3-ig nem tudtam eljönni a tv elől, akkor is csak azért jöttem el, mert pár óra múlva suliban kellett lennem, ha nyáron lett volna ez, nem kérdés, hogy végignézem...

Tegnap amúgy történt más rossz is... például 12:40-kor az Öreglány (GEX-274)(megj: a Vértes Volán Ikarus 55-ös busza) szíve megállt. "2 koppanás és olajos füstszag kíséretében menet közben leállt és megszorult. Víz és olaj hiánytalanul megvan/megvolt. Újraélesztésre Tatabányára vontatva az AEU-933-mal." idézet egy fórumból... tehát most reménykedem, hogy szombatig meggyógyul... érdekes, hogy délután az egyik fotós topikban volt kép egy Ik. 55-ösről, ekkor még nem tudtam, hogy mi történt a Vértes 55-ösével, de valami furcsa érzésem már ekkor is volt az a másik 55-öst látván... aztán este olvasom, hogy mi is történ GEX-274-el... megérzés egy képről..

Időközben olyan izgalmas dolog is történt velem (mióta írom ezt a bejegyzést) hogy lementem a Pennybe és elhoztam az utolsó normális kenyeret :) Szóval extraizgalom :)

Üdv: ExTatai

Egy hétre eltűntem :)

Épp egy hete jártam itt utoljára. (Megj. 2007nov: közben egy bejegyzést mivel semmi érdekest nem közölt kihagytam) Azóta történt nem is egy dolog :)Elsőnek a hétvégém emelném ki. Balatonszárszón jártam. Péntek estétől vasárnap reggelig... most még mindig annak a kiheverésén fáradozok:) Történt ugyanis, hogy vannak ugyibár páran a 'döbröntei' bandából akik egy kis bulira gyűltek ott össze éés valahogy úgy éreztem nem maradhatok ki belőle, ezért én is ott voltam. Két éjszaka vígadalom :) Egyetlen nagy bajom azonban akadt. Túl kicsi fekhelyem volt és bizony a 180akárhány centimnek az bőven nem felelt meg... valaki részesítsen már léccives gyorsan egy hát&nyak masszázsban, iszonyatosan beállt ugyanis... jaa, de óvatosan tessék csinálni, mert van egy kis sérülés a lábamon és a mellkasomon meg itt-ott... táncolj a tűzön át, túl vagyok a tűzkeresztségen, de nem részletezem, igazából nem is nagyon tudom :)

Nem is tudom mit írjak még erről a hétvégéről. Legyen elég, hogy jó volt, egy nagyon jó társasággal. Haza elég korán indultam másodmagammal, ekkor láttuk először a Balatont a hétvégén :) a korai indulásnak hála, még a takarításról is sikerült lemaradni, pedig nem ezzel a szándékkal léptünk :) Hazaérkezvén aztán némi netezgetés után az msn állapotom gyorsan ALSZIK-ra változott és egész koraestig így is maradt... majd este, fél egykor végleg ágyba kerültem, de ekkor nagyon beindult az agyműködésem... gondolatok cikáztak öööössze-vissza... tényleg fáradt voltam, de nem hagytak aludni... ez így ment egy órán át, majd végre sikerült elaludnom.

Múlt héten kedden voltam a kispesti rokonságnál. Ezen a napon (12-e) lett ugyanis egy éves az egyik és egyben legkisebbik unokatesóm. Meg mert amúgy is rég jártam náluk, talán még a nyár elején. Jártam én csütörtökön is arra, de akkor csak a Tóth Árpád utcáig jutottam, tudod, ahol pénteken megszűnt a villamoshurok... itt azonban a csendes fotózás hamarosan röhögésbe fulladt. Nem sokkal utánam ugyanis megérkezett két ismerős. Nem ugyanazzal a villamossal, egymás utánival, de akkor is... még ha megbeszéltük volna, hogy találkozunk akkor se lettek volna ilyen pontosak (vagy csak én késtem volna? :P) Hülyülés lett, fotózás nélkül (szinte), de nem baj, egy kellemes emlék marad a hurokról...

Az utolsó napon nem tudtam kinn lenni, lévén én ugyebár Szárszóra mentem akkor. Kicsit, vagy talán jobban is sajnálom. Sok jó ember egy kis hurokban is élfér és bezony tudom, hogy sok jó ember volt kinn ezen az eseményen. Mindenesetre megint közlekedéstörténelmet írtak, igaz kicsi, jelentékenynek tűnő dologgal, de egy hangulat megint elveszett...

Amúgy néha megbambulom, hogy kik nézelődnek ide a blogomra... elég vacak, mert a saját oldalam megnézését is úgy veszi a rendszer mintha külső ember ment volna rá... általában nem sokan kerülnek ide (megjegyzem ez nem baj :P)

Addig is (meddig is?) csendben figyeljük, hogy alakul az őszödi "kiszivárgott" felvétel sorsa... részemről mondjuk tényleg nem tartom épp szép játszmának a hazudtunk c. dumát, de ezt eddig is lehetett tudni, ezen kívül azonban mond az ember nem egy olyan dolgot amit igen is komolyan kéne venni... már vagy 3-4-5-ször végighallgattam azt a 25 perces beszédet, ellenvetést csak olyantól fogadok el aki szintén végighallgatta és nem csak a kiragadott részről tud beszélni Hírtv stílusban...

Ajvé, már megint politika... "nem kell, sőt, nem szabad..."

Vasárnapi csakúgy

Üdv Néked T. Napló! Habár sokminden nem történ velem, azért azt a keveset gyorsan angoltanulás és olvasgatás előtt még megosztom veled (jajj, időközben leültem Heti Hetest nézni és enni..)Kezdjünk bele:

Mai napomon ismét kicsit nyári érzésem volt, este sokáig fenntvoltam, de csak azért mert szombaton szinte egész nap aludtam, aztán ma "este" meg aludtam vagy négy és fél órát, kilencig.Tiszta nyári fíling, hiába, ennyi idő alatt még nem tudtam teljesen visszaállni "normálisba". Aztán némi hajápolás (megmostam a hajam) után lassan elindultam Budára. Ebéd, majd teljesen tudatlanul elindultunk a Lurdy házba, hogy majd megnézünk talán vmit a moziban. Csakhogy nem tudtuk mit adnak... és végül inkább nem is néztünk meg semmit. Ha már ott voltunk (anyám, barátja, fia, én) akkor bementünk az Alexandra könyváruházba. Elsőként Móricz Árvácska c. "műve" várja, hogy elolvassam, de mivel itthon nincs meg, a megvétel lett a sorsa.

(Heti Hetes második rész)

De, ha az ember ott van a könyvesboltban, szinte biztos, hogy valami érdekeset még észre vesz. Így landolt a kosárban Moldova György: Éjféli napsütés szatírákkal és karcolatokkal teli kötete és William Harrington: Columbo- A gyilkos tévésztár c. könyve. Ezzel a Columbóval kapcsolatban viszont vannak félelmeim, még soha nem láttam Columbót könyv formában, film sorozatban persze mindig is szerettem... de így még kíváncsi vagyok milyen az mikor a hadnagy nyomoz :) Szóval Columbo hadnagy, Moldova és Móricz... majd visszaérkezvén Budára jégkrémvétel, majd persze annak elfogyasztása... majd beszélgetés kerekedett. A téma a BKV-val indult, persze, mondhatni mi más is lett volna a téma. Nem árt néha tájékoztatni az embereket, hogy mi is a helyzet Combino, 4-es metró és összbkv ügyekben. Hamár több embernek nem tudok érvelgetni, legalább a családban próbáljak munkálkodni.

Ahogy telt az idő a téma is rendesen megváltozott. A háborús bűnösök felelősségénél és a terorizmus fő okainál álltunk meg... tényleg elrepült az idő. Indultam is lassan hazafelé. 86-os busszal a Kosztolányi Dezsőig (jajj, a régi szép idők.. Tata, Kosztolányi Dezső utca 1/1... január óta nem jártam ott ahol több mint 14 évem telt el...) szóval 86-os busz, egy Volvo, nevesítve FKU-911 azaz Flóra. Majd egy piros 173-assal a Hungáriáig, majd 1-es vill és megérkezés haza... Itthon kellemes meglepetésben lett része mikor az index egyik fórumát olvasgattam.Veterán Ikarusz találkozó TATÁN :) na, megjött ám a jókedvem. Egyértelmű, hogy 23-án Tatára visz az utam. Január vége óta először... ez a tény valljuk be nem vet túl jó fényt rám... elhanyagoltam Tatát, nem voltam Víz Zene Virág fesztiválon, helyette Sárospatakra lettem "száműzve" pár napra... aztán meg győzött a kaotikus majdvalamikor találkozunk fajta szervezés az ottani ismerősökkel, volt osztálytársakkal. Pontosabban azzal a kettővel. Azzal a kettővel akik az eredeti tervek szerint most hétvégén jöttek volna hozzám Pestre... jövőhét meg kilőve mert Szántódon leszek, gitártáborosokkal buli :) (elvileg..) aztán meg 23. Tata, s ha már ott vagyok akadhat pár perc a régi cimborákra is. Vagy nem tudom, valahogy majd alakul. Addig is a Vízbül vesszük ki a zoxigént... Közeg 2006.09.10.

Holnap lesz 5 éve a WTC elleni terrortámadás... 2001.szeptember.11. (Kísérteties, pont a 911-es Volvóval utaztam...

Krakkó befejező rész

A 4. nap: Reggeli, majd indulás Wieliczkába, a Világörökség részét képző sóbányába. Itt aztán indultunk le a göld alá (Gyere le velem, le gyere a föld alá, veled utazik a Zazie a metrón :) Emil.Rulez!) először nyomás az első szintig, úgy 64 méterig... lépcső, forduló, lépcső, foduló... az ember szinte(vagy nem csak) elszédül mire ott vagy lent.. minden sóból, mily meglepő egy sóbányában... a legenda a sóbánya keletkezését Kingához, IV. Béla királyunk lányához köti, ezt minden túristának elmondják (itt már angol nyelvű idegenvezetésünk volt). A bánya történelme kerül szemünk elé, gépek amikkel hajdan a sótömböket mozgatták... szivattyúk. Barlangok iszonyatos mélységekbe, minden emberi kéz alkotta, sokszáz éves történettel. Egy-egy barlang vagy 20-30 vagy ki tudja hány év munkája. Sokszor kis tavacskák is vannak ezen barlangokban... a legszebb barlang természetesen(?) vallási jelentőségű, és Kinga nevét viseli, oltárral és megannyi szoborral, képpel a falon, köztők pl. Da Vinci Útolsó vacsorájának térhatású (12cm mély) verziója. Persze ott van II. János Pál pápa szobra is (szintén sóból).Másfél órányi séta a föld alatt. Végül -135 méterig jutunk, 801 lépcsőfok megtétele után. Felfelé már rövidebb volt az utunk, a bányászlift pillanatok alatt megtette az utat. Ja azt nem mondtam, hogy mi a 3. szintig mentünk le... a bány legmélyebb szintje, ahol 10 éve fejezték be a bányászatot a 9. szint, mélyebben mint 300 méter.

A visszaút Krakkóba 25 percünkbe került, most együtt ebédeltünk, majd ismét szabadprogram, ismét villamosozás :) Most is napijeggyel nyomulok, hát igen, egyszerűbb lett volna egy 48 órás jegyet vennem előző nap, de nem lehettem akkor biztos benne, hogy hogy fog alakulni a szabadidőm, Összességében jól bejártam a villamoshálózatot, bár teljesen nem sikerült.

Este fél nyolckor van elvileg találkozó a szállásunkhoz közeli korháztól nem messze egy helyen... hát nem találtam meg, de végül a többiekkel a Mekiben találkoztam. Innen egy kocsmában kötöttünk ki, szar diszkózene ment, megspékelve néhány ilyen stílusú lengyel számmal. Katasztrófa... És még csak normális sörük sem volt... tehát 1 korsónál tovább nem mentünk... Innen meg mire le tudtunk lépni, újra ketten, hát a törzshelyünk már zárva volt... úgyhogy utolsó este 11-re már visszamentünk a szállásra... nem volt egy nagy esténk az biztos :)

Ötödik, egyben utolsó nap. Ismét reggel, bár most fél órával korábban, majd indulás... elhagyjuk Krakkót, ezt a gyönyörű 800 ezer lakosú lengyel várost és utunkat a Tátra vonulatai felé vesszük. Útközben nem sikerül aludnom, pedig nagyjából mindenki alszik a buszon. Hétfő, szept. 4. a lengyel gyerekeknek ekkor kezdősik az iskola, ünneplőbe öltözött nebulók gyűlnek a kis falvak templomjaiba, hiába, vallásos ország.

A mi úticélunk ekkor Zakopane volt. Ide 10:05-re érkezünk meg.. az idegenvezetőnk sehol.. várunk rá, de akkor se érkezik meg, a panasz viszont röppen az utazási iroda felé. Vezető nélkül indulunk neki a helynek, ami nem is nagy baj, hiszen alig áll pár utcából. Itt kapunk úgy fél óra szabadidőt, amiben részemről egy pékség felkutatása a fő cél, szerencsére egy kisebb, eldugottabb utcában meglelem(jük). Itt 3 zlotyért egy kalácsot veszek ami bőven megéri az árát. Utána siklóval megyünk fel a hegygerincre. A panoráma gyönyörű :) séta a hegygerincem, majd szétvállik a banda... egy része megy a sikló melletti bobpályához, én a szokásos társammal már indulunk egy távolabbi libegőhoz, ahova elvileg érvényes a siklós jegyünk. Hát érvényesnek érvényes, csak épp nem jár... úgyhogy úgy döntünk leindulunk a túristajelzésen a völgy felé.Így sokkal izgalmasabb mintha a hegygerincen lévő betonúton mentünk volna vissza a siklóhoz, amivel fél perc alatt lent vagyunk. Sétáltunk le, bár inkább túrázásnak mondanám. Hegyi ösvény, gombákkal, séta a fenyők között, a tűlevél szőnyegen. Túránk úgy majdnem egy óra volt le a völgyig, a sikló lenti állomásáig. Itt találkoztunk vezetőnkkel, aki mondta, hogy Igyunk valamit. Nem tudom, hogy értette, de mi betartottuk, ittunk még utoljára egy-egy korsó lengyel sört :)

Utunk első szakasza Zakopanéből Tesco kereséssel kezdődött. Volt Tesco Zakopanéban is, de az csak egy kis tesco volt, tehát indultunk Szlovákia felé... és Tescót is már csak itt találtunk. Be a busszal a parkolóba, vásárlás (hm.. egy-egy dobozos sör, éltessük a helyi ízeket is). Sör elfogyasztása a szomszédos lepukkant ház mögött, majd kaja a elfogyasztása a parkoló aszfaltján ülve. Jönnek a szlovák rendőrök... feljelentésre... a parkolóban 2,5 tonnás súlykorlátozás van, természetesen buszunk ennél nehezebb és természetesen van annyira rossz most a két ország közti viszony, hogyha a parkolóba behajt egy, a hátulján nagymagyarország matricát viselő túlsúlyos busz, akkor erről a rendőrségnek is tudomása lesz... Szerencsére egyik kísérőnk tud szlovákul is.. a büntetést sikerül lealkudnia 2000 koronáról 500-ra. Zsebre azért nem fizethetünk mert hivatalos feljelentésre jöttek ki... megkapják a pénzt, de forintban, elmennek vele, váltaniuk kell, közben a buszsofőr minden iratát is elviszik... Na mindegy, a másfél milliós költségvetésünket nem nagyon hatotta mag ez a kis büntetés, legalább megvolt az izgalom a végére. Utunk során láttunk még két, alacsonyan lassan és leszállófényekkel repülő MIG-29-es vadászgépet is... bár csak én jöttem rá, hogy azok migek.. honvédséghez edzett ember vagyok, bár én magam már soha nem leszek katona.

Magyar honba érkezünk... Újpestnél még a magyar zsaruk is megállítanak minket... a jelzőlámpa épp' hogy átcsusszant már pirosra... Itthon minden a megszokott. Újra net és fórum :) a kedd nap hivatalos pihenőnapunk volt. Szerdán pedig elkezdődik a megszokott élet..

Hát ennyi a kirándulásom története, sok élmény, meg egy új zenekar megismerése is. Ennek már rövid a története. A buszúton szlovákiában vki betetetett a sofőrrel egy CD-t, a zene a magyar NEO zenéjére hasonlított, ők írták a Kontroll című film zenéjét, ezért persze megkedveltem őket, bár csak az az egy CD van tőlük meg. Az a zene ami ment hozzájuk volt hasonló ezért nekem bejött, nagyon sokaknak nem... igazából a harmadik számnál figyeltem fel igazán. A Dr. House (fsz. Hugh Laurie) sorozat főcímdala. Ekkor lett egyértelmű, hogy nekem meg kell szereznem ezt a lemezt. Hazajöttem, google ráküldése és némi nemtúllegáliskodás aztán már meg is van az album. A Massive Attack 1998-as Mezzanine c. albuma, a harmadik szám a Teardrop címet viseli. Nagyon bejött:)

Krakkó II-III (Az útibeszámóló folytatása)

A második napnál folytatnám a históriát... pontosabban a reggelnél. Íme:

Reggel ébredés 7 előtt valamivel... majd kaja 8-kor, és indulás be a városba, majd tovább a Wawelbe (a vár). Itt találkoztunk az idegenvezetőnkkel, majd kezdetnek a "Bazylika Archikatedralna" volt az első cél, magyarul a székesegyház a lengyelek egyik fő vallási központja és a lengyel (és a magyar) történelem egy kőbezárt képeskönyve. A harangtoronytól az alsó templomig bejártuk. Szép hely, még akkor is ha nem vagyok vallásos... Utána elindultunk a belváros felé, itt a Mária templomban néztük meg az otlár nyitását, majd 12:00-kor a hagyományos krakkói 4 égtáj felé szóló trombitaszó és a légvédelmi sziréna... hogy az mennyire szokásos? hát a II. Világháború kitörésének 67. évfordulóján mindenképp az. (1939.09.01-2006.09.01) Lengyelország lerohanása a kezdete, természetesen a lengyeleknek emlékezetes ez a nap.

Még némi városnézés után jött a szabadprogram. Egészen fél 7-ig. Na ekkor jött az én szép világom. Indulás villamost fényképezni, ami a rossz fényviszonyok (felhős ég..) miatt inkább sétává alakult az egyik villamosvonal mentén. Majd a végállomáson végre vettem jegyet és a túloldali végállomásig mentem. Egész sokat és ezen meg is lepődtem :) egy új, alig 5 éves, részben alacsonypadlós masina volt, egyes vonalszakaszokon meg nem győztem csodálni a kiemelt íveket a pályán. Nyugi, nem is volt csiga tempó, metünk rendesen. Arról a végállomásról ismét be a belvárosba. Már fél órával hamarabb ott voltam a találkozási ponton, de ez a fél óra pont nem lett volna jó semmire...

Vacsora után, most kicsit többen rohamoztuk meg a "szokásos" helyünk. Majd rendkívül fürgén, 11-re visszaértünk a szállásra, majd 12-kor a tényleges záráskor be is mentünk. Voltak azért páran akik kettőkor értek vissza, ezen az estén ugyanis ez volt a másik időpont.

HARMADIK NAP:
Reggeli után egy alig több mint egy órás buszos út. Megérkeztünk Auschwitzba. Pontosan az Auschwitzi 1-es tábor parkolójába. Miután az idegenvezetőnk (persze magyarul beszélő) megérkezett elindultunk a híres kapu felé. Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz...) Körbejártuk a tábort és a kétszintes kőépületeket. 6 hektár... 200x300 méter és mennyi ember veszett el itt... Itt ebben az e-naplóban inkább nem írom le milyen is az a hely, aki meg ismer netán, annak majd elmondom élőszóban... Két tonna haj, cipők, bőröndők, bádogedények, fésűk, fogkefék... a fél kilós Ciklon B darabok dobozai... 24 doboz, azaz 12 kiló kellett 600-800 ember megöléséhez a gázkamrákban... a történelem egyik legnagyobb hibája, két-három millió ember halála, nem csak Auschwitzban, hanem a többi, hasonló táborban.

Az I-es tábor után átmentünk a 3 kilóméterre lévő Auschwitz II-es táborhoz, ismertebb nevén Auschwitz-Birkenauhoz. Itt a több mint 130 fa épület maradványai, kéményei merednek az ég felé a szögesdrót kerítésen belül... A közelben volt még a III-as tábor és még negyven kisebb. Mára nyugodt környék, de egy sötét kor szimbóluma megannyi nyugtalan lélekkel...

A visszaút csendes volt, a városban ismét szabadidő. Ismét villamosra pattanok, immáron napijeggyel teszem a kilómétereket... Vacsora, majd kis tehetetlen keringés után ismét a szokásos helyen kötünk ki. Most literes korsóra nevezünk be. Majd egy boltban veszünk még kettő-kettőt... Okocim és Tátra. Ki a Visztula partra, ahol az Okocim fekete doboza ment csak meg minket kettőnket a rendőri szivatás alól... hazafelé ismét eltévedés, kettőre érkezés, fél háromkor még zuhanyzás, fél nyolckor meg már kelés... de ez már egy másik nap és én is csak egy másik nap fogom leírni... Üdv: Közeg

Krakkói beszámoló (vagy útinapló) I.

2006.08.31-én pár óra alvás után reggel korán indulás, majd a tanintézményünk parkolójából egy újabb indulás, de onnan már nem Clióval, hanem, egy zöld WTR (Weekend Travell) Neoplan busszal és egy már ismert sofőrrel... ugyanis ugyenazzal a céggel voltunk tavaly májusban Erdélyben. Csak most sárga helyett zöld busszal mendünk. Elindultunk, irány Vác felé, majd a magyar-szlovák határig egy megállással haladunk is jól. Szlovákiában mivel autópálya igen kevés van, ezért jórészt kanyargós utakon vezetett utunk, egészen az első tervezett megállóig, Árvaváraljáig. Itt azonban végül nem mentünk fel a várba, folytattuk utunk... szlovák-lengyel határ és így tovább, egy-két megállással. Kis érdekesség, ami manapság már nem is igazán érdekesség, mindösszesen annyi, hogy mindkét határon csak kószán személyit mutattam, habár nálam volt az útlevelem és a többiek is azzal szórakoztak. Tehát most már tapasztalatból tudom, hogy Ausztriába, Olasz o-ba, Szlovákiába és Lengyel o-ba lazásan elég csak a személyi. Éljen aaa ZEU!

Végül megérkeztünk Krakkóba, szinte végtelennek tűnő idő alatt. Ott az Oleandry 4-es szám alatt volt a szállásunk, de ekkor csak annyit voltunk itt, hogy lepakoltuk a csomagjainkat. Ez enyém a 304-es szoba lett, vagyis persze nem (csak) az enyém :) elég érdekes szoba kerekedett belőle.. Szobafoglalás után indultunk be a városba. Egésszen a Főtérig nagyjából együtt az egész band, majd szép lassan eltűnedeztek az emberek. Azért maradtunk páran akik együtt mászkáltunk. Sajnos ekkor elégé lóg az eső lába idő volt, megspékelve némi esővel...

Egy időután nekiálltunk keresni vmi helyet ahol el lehet lenni, de a kb 8 fős csoportunknak eléggé eltérő véleménye volt a jó hely fogalmát illetően, úgyhogy egy sráccal elindultunk egyéni keresőutunkra. Ennek eredménye képp' (és úgy 1 óra eltelte után) találtunk rá arra a helyre amit kerestünk. Egy kellemes kis pincekocsma, ahogy kell. Füstös, fiatal zajongók nélküli, egész olcsó áron csapolt sörrel. Kell ennél jobb? nekünk nem kellett, hiszen tudtuk, hogy mindketten ezt a helyet kerestük, még akkor is ha ezt nem is igazán egyeztettük. Itt elkezdtünk ismerkedni a kínálattal, vagyis nekem ez nem csak ismerkedés volt, mivel a kétfajta csapolt sörüket én már tavaly nyáron két hetes lengyelországi tartózkodásom alatt is kóstolgattam. Itt töltöttük az időt és fogyasztottuk éppen a második sörünket mikor az ember eljut arra a pontra mikor könnyítenie kell magán. Épp ez után voltam a mosdótól két lépesnyire, mikor az ott álló fazon valamit kérdezett lengyelül, erre azonnali reakcióként közöltem angolul, hogy bocs, de ez nem fog menni. Vette a lapot, kapásból angolul reagált.

Majd megkérdezte honnan valósi vagyok. Mikor meghallotta, hogy Hungary nagyon megörült... hajdan Budapesten tanult mágneses rezonanciát. Sajnos magyarul csak pár szót tudott, de folytattuk a bezsélgetést (Éljen az angoltudás), persze egy idő után már nem a mosdóban... fizetett nekünk egy-egy sört és beszéltünk, beszéltünk :) éljen a magyar-lengyel két jó barát, együtt issza sörét borát elv :) mert igen, miután söröztünk átvitt minket a zsidónegyedbe egy helyre ahol Tokajit is mértek, itt vett fél litert és azt iszogattuk el. Egyébként ő is Adam, mint én... volt kinn az Államokban, dolgozott a Siemensnél és Minszkben is... valószínű tud rengeteg olyan dolgot amit ha elmesélne nem járna jól... Minszk elég fontos központ volt a Szovjetúnióban... picit mesélt azért, például az oroszok híres kémtevékenységéről. Ott dolgozott és olyan számítógépeket használtak amiket egy az egyben másoltak le az amcsikról, de elmondása szerint mindezt olyan "komoly" szinten, hogy az operációs rendszert csak le sem fordították oroszra... így telt az idő, azt már tudtuk, hogy a 11 órai korábbi szállásra visszaérkezési időpontot már nem fogjuk elérni, de azért időben elindultunk.

Barátunktól elválltunk... Rendes fazon volt, 63 éves (bár bőven nem néztük annyinak). Mesélte, hogy még emlékszik azokra az időre mikor az volt a téma, hogy a magyarok felkeltek az oroszok ellen... ez volt ugye '56, másfél hónap, hogy itt legyen az 50. évforduló... mondta, hogy együttéreztek velünk, a lengyelek velünk voltak, de nem tehettek semmit, ők is csak végignézték ahogy elveszítjük a harcunkat és marad minden a régiben. Így indultunk vissza a szállásra. Érdekes este volt, megerősítette a lengyelek iránti szeretetem :) Hazaúton eltévedtünk, majd 1 előtt valamivel értünk vissza. Mi maradtunk csak ilyen sokáig kinn, de azt hiszem megérte.

Izgalmas első napunk volt, a folytatással holnap jövök :) Üdv: Közeg

Krakkó után

Hali! Tegnap hazaértem Krakkóból. Volt mindenféle, de mesélni csak holnap délután fogok, reményeim szerint holnap fél 3 tájt már itthon leszek, tehát úgy 4-ig jövök ide is:) pár szóban azért leírom mi volt. Tehát: WTR, Oleandry, Konstal, ide-oda, keressünk helyet, füstöskocsma, magyar vagyok, itt tanultál mágneses rezonanciát, zsidónegyedben tokaji, eltévedés, idegenvezetés, 67 éve tört ki a második világháború, irány a külváros, villamos-villamos... kifőzde, este a törzshelyre, Auschwitz... Birkenau... szóhoz sem jutsz... villamos-villamos... vissza a törzshelyre, literes korsó, Okocim és Tátra, az okocim megvéd a rendőrtől is :) eltévedés... sóbánya, -135 méter, 801 lépcsőfok, villamos-villamos, diumdisu kocsma, zárva a törzshely... visszaút, Zakopane, nincs idegenvezető, vagyis hol van? nem jár, akkor séta, Zywiec, Tesco (kicsi..), Tesco (szlovák..), 2,5 tonna, 500 korona, Rétság, benzinszállító mellet rágyújtana a hülye... Budapest, de szép... nekem nem... majd ma pihenőnap