Így is tettem, már 11:40 tájt indultam, a 18-as tartózkodójánál egy ismerős alakra lettem figyelmes, mégpedig BKV fődiszpécserünkre, SzFerire, mikor legutóbb 3200-án utaztam (ápr.1) akkor ő vezette... most őt látom és épp' 3200-hoz igyekszem, szóval a hangulatom meglett :)
A Batyiról 12:10-kor indult a HÉV-em Szentendrére, ez volt az első alkalom, hogy végigutaztam a vonalon, egyben ez az első HÉV vonal amit végigutaztam, hiába, nem az én műfajom. Még 1 óra se volt mikor megérkeztem 'A' múzeumba. Kedves emberek fogadtak ott, a jegypénztáros nénik és a teremőr bácsi. Mókásan hangzik, de így igaz. Sajnos eléggé pangó hely ez a múzeum, pedig egy elég becsületes gyűjteményük van, igaz mondhatnám a hibáját is a dolognak. Aztán megérkeztem a csarnokba, hajdani HÉV kocsiszín, most oldtimer villamosok hona, na jó, néhány HÉV-es ereklyével megspékelve. És ott, és ott, és ott van 3200.
Fotózgattam, körbejártam őt is, meg a többi kiállított járgányt is, de főleg őt, 3200-át... hiszen mégis csak ő az új. Sajnos fotózás szempontjából nem a legjobb helyen van, tolhatták volna beljebb a csarnokban, de gondolom a jövőbei mozgatásokig így az egyszerűbb a tárolása. Szóval telt-múlt az idő, lassan már mesében éreztem magam:) Hátra sétáltam a buszos részhez is, majd onnan visszafelé két, hallhatóan angolul beszélő egyed közeledett felém. Én ismét 3200-t tartottam szemmel. Majd ők is megérkeztek,úgy látszik a buszok nem nagyon érdekelték őket. Házaspár kinézetűk volt, a pasi épp az UV típusról mondott pár szót a nőnek. Nem bírtam ki, hogy ne kotyogjak közbe:)
Elsőre csak annyit mondtam nekik, hogy csak most érkezett, két napja van itt. Gondoltam nem tudják és azt hiszik ősrégi kiállítási darab. Bejött a dolog, nem tudták és ezzel a kis közbeszólásommal beszélgetésfolyamot indítottam útjára. Kiderült Newcastlei lakosok, valamint közlekedésbarátok szintén.. sajnos kissé akcentusos és nagyon angol angolja volt az angol fazonnak, ezért csomó dolgból csak kisebb részeket értettem, valljuk be, az egy hete dicsőitett BBC-s Hungarian evening bemondói érthetőbb angolt beszéltek. De így is megértettem sok dolgot, pl a Körszállóban laknak :) nomeg már bejárták pl a 3,19,47,49-es villamost,MillFAV-oztak (Földalatti) utaztak jó kis szovjet Ziu trolival a 74-esen, voltak Fogaskerekűzni és a Széchenyi-hegyi gyermekvasúttal is utaztak. Viccelődött is a pasi, hogy olyan mint egy óvoda, kis gyerekekkel, csak itt ezek a gyerekek szalutálnak a vonatnak, nomeg ők kezelik a vonatforgalom ellátásához szükséges berendezéseket... bezséltünk tömegközlekedési kérdésekről, mutogatott a digitális fényképezőjén fényképeket innen-onnan... angol kisvasúttól német nagyvasútig. És folytathatnám még a felsorolást egy darabig, ígérem nem teszem. A lényeg, hogy egész sokat dumáltunk. Majd búcsúztam tőlük, indultam kifelé...
És most azt hiszed ennyi a történet? na akkor még nem ismersz :)Szóval mennék már kifelé, felspejzlok BKV-s újságból, mikor az egyik teremőr/jegypénztáros nő elindul a kis főhadiszállásukól, valami olyasmi szöveggel, hogy megnézem mi a helyzet. Na jó, nem így mondta, de a lényeg ez volt. Menne a csarnok felé, de először bennem akad meg, már megint elkotyogom magam. Megvannak, most beszélgettem velük. Angolok, Newcastleből. Mivel csak ez a páros volt rajtam kívül a múzeumben mint látogató (sajnos nem egy ismert hely (mint már írtam is egyszer), pedig ott van a HÉV végállomása mellett..) szóval a nő munkája semmissé vállt, ha megvannak akkor be se megy :) na jó, igazából azért nem ment be mert elkezdtünk beszélgetni, hiába, ez egy ilyen nap :) Kiedült, hogy már a múzeum nyitása óta ott dolgozik és hát panaszkodott egy sort a mostani főnökről. Azt mondja az elmúlt 15-16 éveben a mostani a harmadik főfazon, de ő nagyon különbözik az eddigiektől. Míg ez előzőek védték, óvták, óvni szerették volna a kiállított csodákat ez a mosatni tesz rájuk magasról... én nem tudom ki ez, de az elmondások alapján nem szerettem meg, az biztos. Vele is beszélgettem egy darabig, de már lassan tényleg indulnom kellett, el akartam érni a 15:36-os HÉV-et, hogy lehetőleg úgy fél öt tájékára már megérkezzek haza. Szóval szép lassan búcsúzóra fogtam a beszélgetést, kissé fájó szívvel, de tényleg nem ártott már elindulnom, például az ebéd már kezdett igencsak esedékessé vállni :)
Így jöttem el Szentendréről, mosolygósan, vidáman. Egész hazautamon volt min pörögnie az agyamnak. Láss csodát, egy kósza, kimegyek és megnézem 3200-t ötletből egyilyen kellmes délutánt szereztem magamnak, volt vagy kétésfél óra amit ott töltöttem a múzeumban és Szentendrén is csak pár perccel többet, de mégis annyi minden történt, hogy még így a lényeget leírni is sok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése