Kezdjük az elején. 21-én fél hatra indultunk a Fradi pályához, az Orangeways járatok indulópontjához. Jókora VDL Bova túristabusz várt minket, bár a 3-4-es ülés helyett a 7-8-es nyolcas lett a nyerő annyira végül nem bántuk. Pontosan indultunk, teli busszal. Hungária-M3-M0-M2 és irány észak felé. A kávé ingyé jár, kap az ember eldobható fülhallgatót és megy a film. Pihenő csak Besztercebányánál volt.. Odafelé a filmkínálat egy Katherine Heigl filmmel kezdődött (Csúf igazság) majd egy sokkal borongósabb poli thriller (A dolgok állása), végül egy teljesen felejthető valami, amit nem is néztem. A táj néhol ismerős volt, hiszen azért jártam már busszal Krakkó felé. Szlovákia egyébként elég lehangoló képet mutat, a táj szép de a települések java inkább említést sem érdemlő szocrendszerben szétcsúfított valamik. Lengyelországba érvén megváltozott a táj, előkerültek a nemzeti lobogók, fekete gyász szalaggal.
Aztán valahogy végre Krakkóba értünk, a főpályaudvar melletti fő-buszpályaudvarnál dobtak ki minket. Átsétáltunk a vasút alatt, majd a szomszédos Geleria Krakowska (hasonló mint nálunk a Westend a Nyugati mellett) WC tesztje következett. A hely megbukott a teszten, egyébként, hiszen egy ekkora méretű plázában büntetendő ilyen kis vécéket összehozni. Azért az csúnya dolog, hogy a férfi wc előtt is sorba kell állni, olyan kicsi a kapacitás..Majd kis séta következett a Planty felé, szállás elfoglalása a Dluga utcában és indulás a belváros felé. Utcánk éppen teljesen fel volt túrva, elejétől a végéig, ezért már inkább alternatív útirányon haladtunk a Bagatela színház felé, ahol már megszűnt a jegypénztár így nem lett villamos háromnapi jegyünk (az automata meg a 100-ast nem szerette). Mindegy.. elindultunk a Főtérre, majd a Wawel, zsidónegyed főtér irányból visszafelé. Ekkor még csak elég felületesen nézelődtünk hiszen a fő városnéző nap a következő volt.
A Főtéren, a Szent Mária-székesegyház bejárata mellett találkoztunk az első komolyabb emlékhellyel, később a várost járva azonban több helyen visszaköszönt a másfél héttel korábban Szmolenszknél meghalt elnöki pár képe. Több templom, iskola bejáratánál.. de akár hirdetőtáblákról is visszaköszöntek, több helyen is lehetett találkozni egy képes tablóval amin az össze áldozat szerepelt. A már említett sok-sok gyász szalagos nemzeti zászlón túl szinte valamennyi újság címlapja is a róluk emlékezett.
A Zapiecekben ettünk már pirogot is, ami gyakorlatilag derelye szerű dolog, esetünkben húsos és gombás változatban. Természetesen egy Kefirekben vettünk már fekete Okocimot meg talán Tyskiet. Ezek közül az előbbi még a szálláson elfogyott, utána jött a pirog.
Szállásunkon megpihenvén derült ki, hogy 2010-ben a lengyel tévékben a hangalámondásos filmek még mindig hódítanak, én mondjuk nem lepődtem meg rajta, de reméltem első 5 évvel ezelőtti látogatásomhoz képest valami változást.. sok azonban nem történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése